Minden döntésünknek ára van. Egészen biztos, hogy valamit veszíteni fogsz, s az is biztos, hogy valamit nyerni. A nem döntés ára pedig a középszerűség…
Döntéshelyzetben vagyok?
Sokszor nem is biztos, máskor pedig elég egyértelműen igen. Kis döntések, nagy döntések. Mi dönti el? Mit tegyek ilyenkor?
Néhányan azt vallják, hogy majd az idő megoldja. Van ilyen. De mi a helyzet, az idő csapdájával? Van amikor az adott helyzet nem tűr halasztást, nincs idő vacakolni. Zöldre vált a lámpa, akkor nem kell azon gondolkodni, hogy vajon mehetek-e, menni kell, különben letolnak az útról. De vegyek-e fel hitelt gépbeszerzésre kérdése már nem ilyen egyszerű. Ez utóbbit nyilván át kell gondolni, ehhez meg időre van szükség. De mennyire? Előfordulhat, hogy a felkínált lehetőség mindössze pár nap töprengésre ad időt, s mire megtenném az első lépést, addigra bezárják a kapukat… Buktam.
Aztán van-e elég információm? Mennyi az elég? Meglehet, hogy adatgyűjtéssel töltök napokat. Vajon ez nem egyszerű döntéselkerülés? Talán a helyzet dönti el ezt a kérdést is, ráadásul kéz a kézben jár az idővel.
Esetleg hallgassak meg külső embert? Olyat, akiben valamilyen személyes vonatkozás miatt megbízok? Megteheted, ám tudnod kell, hogy ő nincs a helyedben, nem a te élettapasztalatoddal rendelkezik. Bármennyire is megbízol benne, a meghozott döntés felelősségét nem fogja átvállalni, etikátlan lennél ezt rá hárítani. Ennek figyelembevételével beszélj vele.
Melyek a céljaim?
Nem árt, ha tudja az ember, neki mi fontos. Vezetőként meg különösen tisztában kell lenni az általad képviselt értékekkel, normákkal, követelményekkel, a környezetedre gyakorolt hatásokkal. Nem szégyen az, ha pl. a prioritásaid között szerepel:
- személyes és családi biztonság,
- anyagi jólét,
- megszerzett javak megőrzése
- fejlesztési koncepciók
- egészséged
Személyes motivációd és a cég víziója akár egybe is eshet. Nyilvánvaló célok ezek. Kollégáid, ha ezzel azonosulni tudnak, akkor az egyenlő a sikerrel!
Milyen kockázatokkal kell számolnod, s ha vannak, akkor milyen válaszlépéseid lehetségesek?
Hát nem adják olcsón a döntési kockázatot. A felismerés nem elég, konkrét akció-reakció függvényében kell gondolkodni a döntéshozatal előtt. Ha ez meg ez történik, akkor én arra azt meg azt fogom lépni. És így tovább. Ekkor lesz meg az egészséges flow. A döntésből fakadó váratlan helyzetek egy része pontosan arra vezetők vissza, hogy csak az első lépés van meg a vezető fejében, a következő, meg a következő, meg az azutáni – majd lesz valahogy, meglátjuk. Ennek a sorsra való hagyatkozásnak óriási ára tud lenni…
Mitől félek?
Hát mitől félnék? Nyilvánvaló, hogy a veszteségtől. Jó de milyentől? Íme néhány a sok lehetőség közül: felelősségtől, mások ellenséges viselkedésétől, pénzügyi veszteségtől, presztízs csökkenéstől, magára hagyatottságtól, visszautasítástól, gyengeség látszatától, sebezhetőség nyilvánvalóságától, lenézettségtől stb.
Mikor nem fogok félni? ha örvendeztő, kiegyensúlyozott, magabiztos, bátor, büszke, eredményes, céltudatos, alkotó, önmagammal harmóniában lévő, megbecsült, felelős, kipihent, őszinte tudok lenni.
A felsoroltak mind egy viselkedési barométer pólusai. Amennyiben nincs bennem félelem a döntéseim következményeitől vagy általában a döntéshelyzettől, akkor a pozitív tartományban vagyok. Ellenkező esetben sajnos a félelmeim kezdenek el úrrá lenni rajtam, márpedig azok nem jó tanácsadók – mint tudjuk.
Megbocsátás képessége
Arra neveltek bennünket, hogy nem hibázhatunk. „kikapsz, ha elrontod…!” Ismerős? Na ugye! Hát nekünk máshogy kell kezelnünk ezt a problémát. Fogadjuk el, hogy minden döntésünkben benne a hibázás lehetősége. Kisebb vagy nagyobb mértékben. Része a döntésünknek. Csak két jó közül, vagy csak két rossz közül dönteni semmiféle kockázatot nem jelent, nem lehet rontani, tehát nem is kell megbocsátani. Igen ám, de egy jó és egy rossz közül választani…
Nézzük másként! Minden elhatározásunk utólag kap igazolást annak helyességéről vagy kudarcáról. Ha tisztában vagyunk magunkkal, akkor elfogadjuk a helyzetet, utólag nem kérheti számon tőlünk senki sem a döntéseinkből fakadó hibákat. Akkor, és ott, mi voltunk, a rendelkezésre álló körülmények, adatok, érzelmi állapot stb. ismeretében azt döntést hoztad, amit meghoztál. Utólag kár ezen emészteni magad. Egyetlen helyes út van: az ELFOGADÁS! Egyúttal ez az egyik legnehezebb lelki erőpróba.
Ha úgy érzed, hogy olyan kihívások előtt állsz, amihez jó lenne felkészülni, időd és szándékod is van, netán az elakadásaiddal kapcsolatban egy jó beszélgetésre van szükséged, keress meg bennünket.
