- Álláspontom szerint egy vezető soha ne adjon bizalmat, arra rá kell szolgálni – ismertette az álláspontját egy középvállalat tulajdonosa. Az egyszerűség kedvéért hívjuk őt a továbbiakban TULAJDONOS – nak.
- Én másként látom. Az a tapasztalatom, hogy ha nyitott vagyok a kollégáim felé és beavatom őket a problémákba és a kihívásokra együtt keressük a választ, akkor sokkal többet hoznak ki magukból, mert ki akarják hozni a többet. És nekem ez már a bizalom kérdéskörébe tartozik. – válaszolta a felvetésre egy családi vállalkozás vezetője. A továbbiakban hívjuk őt CS.C. = CSALÁDI CÉG
- Na, abból vannak csak a problémák. Először is nem értik meg, hogy amit mondasz az miért probléma, másodszor meg úgy gondolják, hogy nem elég, hogy dolgoznak, még a te problémáidat is velük akarod megoldatni. Nyilván, hogy belesz…nak a kérdésbe, s a vége úgyis az, hogy megy mindenki a világba. Úgyhogy egy deka bizalmat sem adok senkinek a cégen belül. Dolgozzon, aztán nézzük meg mit tesz le az asztalra. S ha minden rendben van, na akkor… talán… elgondolkodom rajta, de addig semmit. – tromfol a vállalkozó. A továbbiakban VÁLLALKOZÓ.
- Szerintem sincsen bizalom, sőt kerülendő, mert visszaélnek vele. Rögtön kivételezettnek érzi s azt képzeli, közelebb kerül hozzám, egyre többet enged meg magának ami aztán egy idő után már követelőzésbe fog átmenni. Onnét visszalépni már nehéz. Csak a balhé lesz belőle. – így a MENEDZSER
- Uraim! Önök azokról az emberekről beszélnek, akik naponta megteszik amit meg kell tenni, nekik köszönhetik, hogy terepjáróval jöttek ide most is, vagy hogy az átlagnál jobban élnek, külföldön tanulhatnak az Önök gyerekei, amíg az övék itthon és még sorolhatnám. Hát hol van az ő megbecsülésük? Ha már a gazdasági és piaci körülményeink nem teszik lehetővé, hogy tisztességesen megfizessük a munkájukat, és azt a maradék emberséget is kivesszük a rendszerből, akkor mi lesz itt? biorobotok hazája? Mérlegeljenek egy kicsit, nézzenek magukba! Maguk is azért dolgoznak, hogy a megrendelőik bizalmát elnyerjék nem? Maguk is a bizalmi kapcsolatokra vágynak az üzleti életben vagy tévedek? Akkor most hogy van ez? – szólt közbe egy nemzetközi multicég vezetője . A továbbiakban a VEZETŐ.
Egy pillanatig csend lett a teremben, érződött, hogy mindenkiben újabb kérdések fogalmazódtak meg. Ekkor szólalt meg a MODERÁTOR:
- Úgy látom, nagyjából két részre lehet osztani a véleményeket: egyik álláspont szerit nincs és nem is kell bizalom a vezető és dolgozó között, másfelől pedig anélkül nem lehet dolgozni. Nekem úgy tűnik, minden álláspont tartalmaz élet-igazságokat, s ez így van rendjén. Engem azonban érdekelne egy szervezetfejlesztéssel foglalkozó szakember álláspontja is. Tisztában vagyok azzal, hogy egyikünk zsebében sincs a BÖCSEK KÖVE, de talán egy másfajta nézőpont alapján megérthetünk néhány folyamatot.
- Nos, én másként tekintek ennek a komplex kérdésnek a megítélésre. A bizalmat alapvetően egy érzelmi alapokon létrejövő viszonyrendszernek tartom, ami ráadásul egy oda-vissza áramló folyamat. Ha biztos önismerettel rendelkezem, ha biztosan ismerem a másikat, ő is engem, elfogadjuk egymást teljesen mértékben és nincsenek kérdések a viselkedésemmel, reakcióimmal kapcsolatban, akkor érzelmi biztonságban vagyok. Ezt sugárzom, mert ezt kapom a másiktól is. Gondoljanak csak bele: a legalapvetőbb bizalmi kapcsolat anya és gyermeke között van. Ha ez valahol defektet kap, akkor akár egy hibás értékrendet képviselő instabil embert is kaphatunk felnőtt korra, aki képtelen önmagáért, tetteiért és döntéseiért is felelősséget vállalni. Vagy itt van a párkapcsolat kérdése, – mármint a jó párkapcsolatra gondolok -, ahol alapvető együttműködési érték a kölcsönösség, az egymásba vetett bizonyosság. Ellenkező esetben árnyékra vetődnek a felek.
Innét nézve tehát egy szervezeti működés minőségét és stabilitását és főként teljesítményét – amely számok, adatok, tények, mennyiségek, értékek, stb. érzelmi alapokról tekinteni és megítélni – lehet hogy tévedés. Egyszerűbben fogalmazva: érzelmet érzelemmel vessünk össze, racionalitást racionalitással.
Mit is jelent ez?
Azt hogy akkor lehet stabillá és kiszámíthatóvá tenni egy vállalkozás alapvetően pénztermelő tevékenységét, ha a benne zajló folyamatokat világos és mindenki számára elsajátítható szabályrendszerekkel vesszük körül. Ezt egyszerűen meg kell tanulni, el kell sajátítani, ennek betartása adhatja a stabilitást egyénnek és cégnek egyaránt. Eredményül azt kapjuk, hogy sem főnök sem beosztott nem lesz kitéve egyik fél hangulati ingadozásának sem, nem lesznek „pofára” osztott dicséretek vagy lemarások. Az adott feladat elvégzése és minősége egyszerű és egzakt értékmérők alapján vagy teljesült vagy nem. Nincs vita, nincs kivételezés.
Példaként említsem a katonaságot, ahol jól begyakorolt formákkal és szabályokkal élnek emberek, ebben tudják jól-rosszul navigálni saját magukat.
Vagy a bankok hitelezési gyakorlatát hozom ide. Adok én neked kedves ügyfél hitelt, de előtte úgy megvizsgállak, hogy csak na, hiába mondod, hogy visszafizeted, én azért ekkora bizalommal nem vagyok irántad, hogy el is higgyem. Na, kell a hitel? Ha igen, akkor elindul a procedúra, a folyamatok a papírok, a minősítések az ilyen olyan végeláthatatlan szempontok alapján történő vizsgálat, és teljes mértékben ki van zárva az ügyintéző – hitelkérő egymással szembeni szimpátiájának kérdése. S működik, mindenki tudomásul vesz a helyzetet. Nincs apelláta.
Összefoglalva: A szervezeti irányítás alapjaként az egyértelmű és definiált!!! szabályrendszeren alapuló folyamatokat látom és nem a bizalmat. Amennyiben mindenki betartja a rá vonatkozó játékszabályokat tartósan és hibamentesen, akkor jól és stabilan működik benne ember és gép, vezető és vezetett, azaz mindenki érzelmi és munkahelyi biztonságban érezheti magát.
Önök hogyan látják ez a helyzetet? – nyitotta meg az újabb kört a MODERÁTOR…
Várjuk az Ön megoldását és véleményét is, akár telefonon, akár írásban. Várjuk esettanulmányát, készséggel adjuk át saját tapasztalatainkat is, akár az ösztönző, akár az értékelő vagy folyamatalkotó rendszerek kiépítésével kapcsolatban is.
